Írásbeli kérdéssel fordultam Pintér miniszter úrhoz, a nemzetközi biztosítékokat kiverő, Snowden nevével fémjelzett megfigyelési botránnyal kapcsolatban. 

Nos, ha valakit a belügyminiszter válasza megnyugtat, gyorsan forduljon orvoshoz. Kimondottan Magyarországra irányuló tevékenységet eleddig nem észleltek a szolgálatok, ám az amerikai kapacitásokat (és a szinte kielégíthetetlen kíváncsiságot, teszem hozzá) ismerve magyar emberek érintettsége nem kizárható. Tehát a bizalom és a közös érdekek „mentén” meg se kérdeztük minderről az amerikaiakat. Világos, ugye? Szinte az egész világ zeng ettől az arcátlanságtól, ám mi nyugodtak vagyunk, ugyanis két olyan jogszabályunk is van, amely tutira megvéd bennünket mindenféle ármánytól. A partnerszolgálatokat sem kérdezzük meg az együttműködés jegyében, azaz mentén, mert mi tudjuk, amit tudunk. Nagyjából a semmit. Se kíváncsiskodás, se óvintézkedések, se különösebb figyelem. Semmi kapkodás. Olyan biztonságban vagyunk, mint édesanyánk óvó karjai között. A tudatlanság édes önfeledtségében.

Nagyszerű dolog ez a boldog ráhagyatkozás a nagy szövetséges irántunk való odaadására, láttunk már ilyet, ám a körülményeket ismerve, egy kis gyanakvás nem ártana. Legalább egy lábjegyzet erejéig egy óvatos kérdés talán nem járna fegyelmivel, mondjuk, amikor az Egyesült Államok demokráciából és emberi jogokból osztályozza nagyjából a mindenséget.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.